Arra kérlek vedd elő a naplódat, nézd végig mit és mennyit ettél, miért ettél, mit éreztél, mit gondoltál. Keresd meg az ismétlődő mintákat. Ha részt veszel valamelyik csoportomon, vagy személyes terápiámon, most jön az a rész, hogy elmondod milyen érzéseid és emlékeid vannak az adott mintával kapcsolatban. Közösen megvizsgáljuk mi lehet a mögöttes gátló hiedelem. 
És emléket keresünk, minél régebbit, valamit, bármit, amit az adott pillanatban a mintához tudsz kötni. 

"- Sokszor úgy érzem, ennem kell. Sokat kell ennem, falnom kell, akkor is ha nem vagyok éhes... a múltkor például nem is ízlett az étel, csak sok volt, én meg dühös valamiért, és csak ettem, ettem.... zabáltam.... tényleg zabáltam.... ez durva... kívülről sem lehettem valami szép látvány.....
- Mit éreztél akkor?
- Dühös voltam, nagyon dühös, először nem is emlékszem miért, valami apróság miatt, aztán azért, mert ilyen rosszat főztem, aztán azért  mert sok kaja kimaradt és majd ki kell dobni, aztán azért, mert már nem is vagyok éhes, mégis zabálok, aztán magamra, amiért képtelen vagyok abbahagyni, aztán azért, mert fájt a hasam olyan sokat ettem, aztán csak ki akartam hányni az egészet, de nem tudtam, én még hányni se tudok, még bulémiásnak se vagyok jó.... én semmire sem  vagyok jó....aztán már nem csak dühös voltam, hanem szomorú is....

A bejegyzés a tovább gombra kattintva folytatódik.

- Ha jól értem, a dühöd végig megmaradt, csak az iránya változott.
- Erre így még nem is gondoltam, de igen.... van ennek valami értelme?
- Számodra milyen értelme van?
- Hát, nem is tudom... sokszor szoktam dühös lenni
- Általában mennyi ideig vagy dühös? Mennyi idő, míg elmúlik, hogy múlik el?
- Sokáig, apróságon kezdem, aztán nagyon belejövök, szinte felrobbanok, nem is tudom, nem szoktam gondolkodni hogyan múlik el, vagy kiabálni szoktam vagy enni.... de végül.... végül szomorú vagyok.
- Mindig ilyen voltál, mikor dühös voltál?
- Azt hiszem igen, anyám mindig azt mondta, tiszta apám vagyok, pont úgy üvöltözöm mint ő, és tényleg. Mikor nagyobb lettem és veszekedtem, mindig eszembe jutott anyám, hogy szerinte apámra hasonlítok, pedig nem is, mert ő egy állat volt. De mikor kiabálok, akkor lehet mégis... ez most nagyon nehéz.....
- Nagyon ügyes vagy....kérlek képzelj el egy helyzetet, bármikor eddigi életedből, mikor kezdesz dühös lenni, mi jut eszedbe?
- Anyám, anyám, anyám, anyám.... 
- Hány éves vagy?
- Talán 10 lehetek, általános iskolás, nem sikerül megoldanom egy házi feladatot és mérges vagyok, az asztalhoz csapom a füzetet, anyám megáll és azt mondja: pont, mint az apád....de én nem vagyok az apám, most már anyára vagyok mérges.... vele kiabálok, erre azt  mondja, hogy erről beszélt, és tényleg, pont úgy üvöltök, ahogy apám... nagyon fáj, szomorú vagyok, nem akarok apám lenni.... 
- Nagyon ügyes voltál, megnyugodhatsz, itt vagy köztünk......"

Miután újra átélted az emléket, beszélünk arról, hogy neked mit jelent, hogy mennyire nehéz, hogy nem tudod szabadon kezelni a dühödet, hogy miért vagy mindig szomorú a végén és miért nem tudsz megnyugodni. Beszélünk arról, hogy a zabálás miért segítség neked ennek a helyzetnek a kezelésében, és arról is, hogy ez nem a megfelelő módja, hogy kezeld a haragodat. 

Mert, a zabálás nem csak egy rossz szokás, azzal a rengeteg étellel valamit kompenzálsz.

Egyedül ennek a feladatnak, javaslom, úgy állj neki, hogy keresel egy nyugalmas időpontot, amikor tutira nem nyitnak rád, csak magaddal tudsz foglalkozni. Némítsd le a telefonod. Fogj papírt és tollat, vagy billentyűzetet, ürítsd ki a fejed és kezdj el írni. Keresd meg a mintát az étkezéseidben, keresd meg a legnagyobb bibit és meditálj rajta. Keress emléket hozzá, írd le, azt is, hogy mit jelent, hogy akkor mit jelentett számodra. Sírj, ha úgy érzed kell, legyél dühös, szomorú, boldog, nevess, ha nevetned kell, éld meg az érzelmeidet. Olvasd végig, amit leírtál. Aztán olvasd el még egyszer. Látod, mit kompenzáltál?

Legközelebb, ha újrajátszod a mintád és úgy eszel, ahogy nem kellene, jusson eszedbe ez az emlék, és hogy mit kompenzálsz. Próbáld megállítani az evést, ha sikerült dicsérd meg magad, büszke lehetsz. Ha nem, jegyezd fel, hogy ezzel a területtel foglalkozni kell és legközelebb próbáld újra.

Ha szükségét érzed, nyugodtan keress meg, akár csak egy levéllel, segítek. 
e-mail címem: ortelliandrea@gmail.com