Feladni annyira könnyű, annyira egyszerű, eldönteni, hogy neked ez nem megy, hagyni az egészet a csudába. Visszatérni a biztonságba, az ismerős szokások közé, vissza a szürke hétköznapokba. Minek figyelni mit eszel, minek mozogni, hiszen nem is fogysz, vagy nem olyan ütemben, ahogy eltervezted.... Tényleg minek? 
Mélypontok, hullámvölgyek mindig vannak. Valamiért előbb utóbb rossz lesz, és olyankor külön erőfeszítésbe kerül tartani az elhatározásodat. Vagy épp olyankor visszatérsz a régi rossz szokásokhoz, borul minden. Akár fel is adhatnád. 
Tényleg feladnád? Tényleg nem lennél képes másképp élni? Tényleg a szokásaid határoznak meg? Azért mert most rossz? Igen, most rossz. Légy szomorú miatta, legyél dühös, csalódott, frusztrált, éld meg érzelmeidet, add ki haragodat. Akár hibázz, térj vissza egy kicsit régi szokásaidhoz, egyél ha szomorú vagy. Csak csináld tudatosan. Tudd, hogy neked most rossz, hogy emiatt mit érzel, hogy most bár sok egyéb választásod lenne, kajával fogsz vigasztalódni. De azt is tudd, hogy ez nem tart örökké. Ez nem azt jelenti, hogy most elrontottad és többé nem tudod jól csinálni. Nem jelenti azt, hogy béna vagy, hogy nem vagy kitartó, vagy hogy még ezt sem tudod megcsinálni. Ez mindössze annyit jelent, hogy most nem jó és most úgy döntöttél, hogy így vigasztalod magad. 
De jobban leszel és fel fogsz állni. És folytatod, ahol abbahagytad, mert vannak céljaid, amiért csinálod. Már nem kell az elejéről kezdened, csak visszatérni az új életedbe. Menni fog, ebben biztos vagyok. 
Ha mégsem, keress meg: ortelliandrea@gmail.com