Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok embert sikerül megosztanom egy egyszerű hétfőre fel(!) poszttal, de úgy tűnik a felelősség kérdése mindig aktuális.
Akkor kezdjük az elején. 18 életévet betöltött felnőtt személy vagy. Önállóan hozol döntéseket, szavazhatsz is, felnőtt vagy és felelős. Azért, ami ma történik veled, amilyen döntéseket ma hozol (az is döntés, ha nem döntesz), csak és kizárólag te vagy a felelős. És most mindegy, hogy lakáshitelről, egészséges étrendről vagy épp nyaralásról van szó. Teljesen mindegy, mert a te életedért te felelsz, a te döntéseid következményeit neked kell viselned.
Az, hogy hibáztatsz-e valakit, hogy van-e hibás és érdemes-e keresni, az más kérdés.
Természetesen hatással van rád a gyermekkorod, az, hogy mit tanultál a szüleidtől, hogy mennyi és milyen szeretetet kaptál, hogy úgy szerettek-e, ahogy igényelted volna, vagy úgy, ahogy tudtak, hogy magadra hagytak-e, hogy csúfoltak-e, hogy étel jutalom volt-e vagy vigasz vagy épp a szeretet és a közös együttlét kifejezője. Ezek hatások, amiknek vannak következményei, nyilván a döntéseidre is, amiket meghozol nap mint nap. De ezeken a hatásokon lehet változtatni. Ez nem eleve elrendelés, nem kötelező rád nézve. Szembe kell nézned vele, érzelmileg fel kell dolgoznod, érezhetsz haragot miatta, lehetsz dühös, csalódott, szomorú, de aztán el is kell elengedned. Nem hordozhatod örökké magaddal. Nem mutogathatsz rá mindig, hogy "no lám, nekem ilyen gyerekkorom volt, a szüleim rontották el, én nem vagyok hibás, csak áldozat, én nem tehetek róla, kövér vagyok, de nem tehetek róla".
Persze, a múltadnak van hatása a jelenedre, de amit ma teszel, holnap az lesz a múltad és annak is hatása lesz. Fel kell dolgoznod, el kell engednek a gyermekkori sérelmeidet, megbocsátani az ellened vétkezőknek (ez de bibliai) és ami a legfontosabb, megbocsátani magadnak.
Mert te vagy a felelős, de ez nem azt jelenti, hogy innentől önostorozás következik és az "énsemmiresevagyokjó" litánia. Nem. Ha tovább akarsz lépni, ha teljes életet akarsz élni, ha le akarsz fogyni, ha egészségesen akarsz élni, akkor meg kell bocsátanod magadnak (is). Mert arról már beszéltünk, hogy hosszú távon egészséges életmódra váltani akkor tudsz, ha elsősorban magad miatt csinálod. Mert szereted magad, szereted magad annyira, hogy fontos az egészséged, vigyázol magadra, tiszteled és megbecsülöd magad azzal is, hogy vigyázol a testedre, karbantartod nap mint nap. Ha magadnak nem adod meg a szeretetet, akkor hogy várod el, hogy mások megadják neked? Érzed, hogy fontos vagy és vállald a felelősséget.
Ha úgy érzed nem megy a szembenézés, ha nehéz feldolgozni a múltad, nem tudod, hogy kezdj hozzá, vagy elakadtál valahol, kérj segítséget. Szakemberét, olyanét, akiben bízol, hogy az pszichológus, pap, vagy már segítő, az a te döntésed, de olyan legyen, aki hiteles a szemedben, aki leinformálható, akiben megbízol, esetleg már máskor is segített. A lelked nem játékszer, bánj vele tisztelettel, ne bízd kuruzslókra.
Ha azt szeretnéd, hogy én segítsek, írj az ortelliandrea@gmail.com címre.
Te vagy a felelős.