Arra kértelek, hogy jegyezd fel, mikor, mit és mennyit eszel és közben mire gondolsz, hogyan érzed magad. 
Remélem csinálod a gyakorlatot, nagyon fontos lesz a későbbiek szempontjából.

El kell kapnunk ugyanis, egy pár kósza érzést, gondolatot, hiedelmet. Ami hirtelen felvillan a tudatodban, ami csak fellobban és már tova is tűnik, amitől nagyon nem jól érzed magad, de nehéz megfogalmazni, hogy miért.
Milyen érzés volt, mikor megetted azt az utolsó pár falatot is a vacsiból, pedig már érezted, hogy nem vagy éhes? Mi jutott eszedbe? Mit éreztél mikor csak bementél a konyhába és szinte tudattalanul bekaptál pár falatot és már mentél is tovább? 
Mivel figyelsz, mit és mennyit eszel, gondolom valahol tudtad, hogy ez az, amit nem kellene, ami felesleges volt. Mégis megtetted? Miért? Hidd el, több ez mint egy rossz szokás. 
Szorongtál? Frusztrált voltál? Mi jutott eszedbe?

Vannak olyan mély igazságaink,  amiket még kisgyermek korunkban, vagy az életünk valamely nagyon meghatározó szakaszában ültettünk el magunkban, amik célja, hogy segítsenek, hogy könnyen és gyorsan eligazodjunk ebben a bonyolult világban. Nevezzük őket hiedelmeknek.
Ezek általában fontos és hasznos igazságok és szabályok, például: szeretve lenni jó, másnak örömet okozni jó dolog, az ugatós kutyákkal vigyázni kell, ne szaladunk ki mozgó jármű elé, bokor piros bogyóit nem esszük meg. És még számtalan ilyen van, sok átfedéssel, mégis mindenkinek egyedi mintában.

Természetesen az evéssel kapcsolatban is vannak ilyen hiedelmeink. Például: ha zöld és nyálkás, nem esszük meg, ha gőzöl és forró várunk vele, ha csokiból van, akkor kell. :)
Mi alkottuk őket, hogy könnyebb legyen az életünk, ne keljen egy csomó dolgon ezerszer is feleslegesen agyalnunk próbálkoznunk. Az agyunk aztán lementette őket és szükséges helyzetben, gondolkodás nélkül előjönnek és irányítják tetteinket. Ezért nem kezdünk el gondolkodni a hűtőben talált, erősen gyanús kinézetű és állagú cuccon, hogy vajon megkóstoljuk-e még. 
De van egy kis gond ezekkel a hiedelmekkel: nem biztos, hogy igazak. Ugyanis az agyunk csak egyszerűsítette a világot, de nincs az abszolút tudás birtokában. Így nem kezdünk el gondolkodni azon se, hogy a gyerek által meghagyott fél túrórudi darabot a szánkba dobjuk-e, vagy a kukába. Mert lehet egy olyan szabályunk is, hogy kaját nem dobunk ki. (Inkább megesszük, csak pocsékba ne menjen). Vagy, hogy mindent meg kell enni, mert ki tudja mikor lehet legközelebb enni. ( Lehet ezért szed valaki még egy tányérral akkor is, ha már úgy érzi tele van).

Arra kérlek gondold végig az eddigi étkezéseidet, keresd meg a stresszt, frusztrációt, vagy indokolatlan örömet okozó evéseket. Mit gondoltál? Mi jutott eszedbe hirtelen? Mik a te hiedelmeid, amik meggátolják, hogy helyesen étkezz?

Írd le őket, vezess róluk listát, kapj el minél többet, mert dolgozni fogunk velük.

Ha van kedved, írd le hozzászólásban is az elcsípett gátló hiedelmeket, gyűjtsünk össze minél többet!