A fogyáshoz nem kell más, mint akaraterő. A fogyás fejben dől el. Ezt általában azok mondják, akiknek nincs súlyproblémájuk.
A valóság ennél sokkal összetettebb, nyilván fejben is el kell határozni magunkat a fogyás mellett. Anélkül nem érhetünk el eredményt, hogy ne akarnánk, hogy ne kezdenénk el tenni érte. 
De nem itt kezdődik a történet és a buktatók is zömével máshol vannak. 
A lélekben.
A túlsúlyos emberek nagy részének ugyanis érzelmi viszonya van az evéssel. Szeretnek enni. Az evés sokkal több számukra mint kalóriabevitel. Ilyeneket mondanak az evésről: "Az evés megvigasztal, ha szomorú vagyok, az evés megnyugtat, ha idegeskedek, eszek, ha unatkozom."
Az evés vigasztal, megnyugtat, társ a magányban, akár egy barát. Egy nagyon követelőző barát. Aki mindig ott van, de nem is hagyja, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy parkolópályára kerüljön, kiköveteli ami jár neki. 
Ezekkel tisztába kell lenni, a miértekre és a hogyanokra választ kell adni. Addig hiába dönti el bárki fejben, hogy fogyni akar, míg lélekben nem áll készen erre. 
A fogyás lélekben kezdődik. 

Az evés egy láthatatlan barát, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni.