Találkoztál már azzal, amikor elkezdted a diétát, elkezdtél megpróbálni egészségesen élni és a környezetedtől nem azt kaptad, amit szerettél volna?
Támogatás, elismerő szavak helyett, csak gúnyt és kétkedést? Hogy úgyse tudod megcsinálni... hogy jó vagy így is ahogy vagy... hogy minek erőlködsz,... hogy te egyél, amit akarsz, de nekünk normális kaját főzzél!

Ismerős?

A változtatásban a környezet támogatása nagyon fontos. Sokkal hatékonyabban éred el a célodat, ha a számodra fontos emberek támogatnak. De mit tehetsz, ha nem teszik ezt?

Ami a legfontosabb, hívd fel a figyelmüket arra, hogy ez neked fontos, kérd a támogatásukat. (Nemrég beszéltünk a segítségkérés fontosságáról, ideje gyakorolni)

Fogadd el, hogy a változás, változtatás nem csak neked, de a környezetednek is ijesztő lehet. Gondolkozz azon, ha tudtok beszélgessetek róla, hogy mi fog változni, ha lefogysz, ha egészségesen élsz, ez hogyan fog hatni a környezetedre. 

Kérdezz! Kérdezd meg tőlük, mi aggasztja őket a témában. Lehet, nekik is fogyni kellene, és ha te meg tudod csinálni, úgy érzik nekik is ezt kell tenni, csakhogy ők még nem állnak készen erre. Nyugtasd meg őket, attól, hogy neked sikerül, te nem fogod elvárni, hogy ők is változtassanak.

Végül, ha semmi nem működik, gondolj erre: ez a te életed, a te döntéseid, amikért te vállalsz felelősséget. Az, hogy ez nekik nem tetszik, az ő problémájuk, nem a tied. Hagyd figyelmen kívül, vedd be azt a bizonyos lszrom tablettát, és szállj, könnyedén, ahogy szombat délben szállni illik 

Újabb hétfő, újabb mérleg? Ráálltál? Vagy nem stresszeled magad ilyesmivel a hét elején. Pedig a hétfő tökéletes nap az újrakezdéshez, úgyse szeretjük, akkor miért is ne kezdhetnénk ilyenkor a változtatást?
Mert változtatni elkezdeni nem akkor kell, mikor minden jó, hanem akkor mikor úgy érzed valami, vagy akár semmi sem stimmel. Mint egy borongós nyár közepi hétfőn. Nem is kell reggel, lehet bármikor. 
A lényeg, hogy elkezd, hogy kicsibe kezd. Apró lépésenként előre. De ha megtetted dicsérd meg magad, ügyi vagy, csak így tovább!
Hogy majd holnap? Vagy a jövő héten? Rossz hírem van, sose lesz holnap, minden reggel úgy ébredsz, hogy már megint ma van. 

)

Bizony, nem is kicsit. De ha már hétfő van, használd ki és kezd el változtatni az életed :)

A fogyáshoz nem kell más, mint akaraterő. A fogyás fejben dől el. Ezt általában azok mondják, akiknek nincs súlyproblémájuk.
A valóság ennél sokkal összetettebb, nyilván fejben is el kell határozni magunkat a fogyás mellett. Anélkül nem érhetünk el eredményt, hogy ne akarnánk, hogy ne kezdenénk el tenni érte. 
De nem itt kezdődik a történet és a buktatók is zömével máshol vannak. 
A lélekben.
A túlsúlyos emberek nagy részének ugyanis érzelmi viszonya van az evéssel. Szeretnek enni. Az evés sokkal több számukra mint kalóriabevitel. Ilyeneket mondanak az evésről: "Az evés megvigasztal, ha szomorú vagyok, az evés megnyugtat, ha idegeskedek, eszek, ha unatkozom."
Az evés vigasztal, megnyugtat, társ a magányban, akár egy barát. Egy nagyon követelőző barát. Aki mindig ott van, de nem is hagyja, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy parkolópályára kerüljön, kiköveteli ami jár neki. 
Ezekkel tisztába kell lenni, a miértekre és a hogyanokra választ kell adni. Addig hiába dönti el bárki fejben, hogy fogyni akar, míg lélekben nem áll készen erre. 
A fogyás lélekben kezdődik. 

Az evés egy láthatatlan barát, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. 

lyen melegben már nem az agyad sem úgy működik, a lelki gátak is kezdenek elolvadni.... érzed, hogy feszültebb vagy? Érzed, hogy könnyebben nyúlsz a kaja után. Hát persze, hisz fáradt vagy, ilyenkor kevésbé tudod tartani magad a szerepeidben. 

Újabb hétfő, újabb kánikulai nap!
Ha hétfő, akkor mérleg, hány kiló vagy? Tetszik amit a mérleg mutat? Gratulálok!
Nem? Akkor ideje változtatni. 
De nem kell azonnal futni menni, minden kaját magadtól megvonni, sőt semmi drasztikusat tenni. 
Kezd apró lépésekkel.  Lazán. Változtass kicsit az étrendeden, kicsit a mozgásodon, kicsit a gondolkodásodon. Törődj kicsit a lelkeddel.
Ilyen melegben már nem az agyad sem úgy működik, a lelki gátak is kezdenek elolvadni.... érzed, hogy feszültebb vagy? Érzed, hogy könnyebben nyúlsz a kaja után. Hát persze, hisz fáradt vagy, ilyenkor kevésbé tudod tartani magad a szerepeidben. Most van lehetőséged egy kicsit a kulisszák mögé pillantani. 
Végy egy mély levegőt, meditálj kicsit. Tudj meg többet magadról. Akár arról, mire pótszer számodra az evés.

 


Ilyen melegben könnyen pattannak a lelki gátak is. 

kép forrása: kecskefészek.net

Tegnap arról írtam, hogy könnyebb lesz, ha megszabadulsz mérgező titkaidtól. 
Tanácsolni könnyű, majdnem annyira, mint azt, hogy fogyj le. 
Megcsinálni már jóval komplikáltabb. Hogy miért? Mert ragaszkodsz ezekhez a titkokhoz. Az éned részéve válnak. Ha valamiért haragszol magadra, ha kell egy kép a negatív énedről, ha önbüntetnél egy kicsit, elég csal elővenned ezen titkok egyikét, rágódni rajta egy sort és garantált a rossz kedved. Persze ezeket nem direkt csinálod, de csinálod, igaz?
A titkok ellenszere a nyilvánosság. Nem, nem kell nyilvánosan megszégyenítened magad. De ki kell mondanod, ha van rá lehetőséged, bocsánatot kell kérned. Ha nem, akkor is beszélned kell róla. Nem feltétlen a párodnak, vagy a legjobb barátodnak, inkább olyannak, aki tuti megért és az se baj, ha megváltozik a véleménye rólad (nem fog). 
Két ember is tökéletes erre a szerepre, az egyik a pap, a másik a pszichológus. Garantált a titoktartás, és nem kell látnod többé, ha nem akarod. De végre kibeszélheted magad. Megnézheted más szemszögből is a történeted. Kisírhatod magad és fellélegezhetsz a végén.
Ha nem akarsz beszélni róla, még mindig le is írhatod, terápiás jellege van a nyilvánosságnak is, akár egy anonim blog formájában, de ha kevésbé vagy exhibicionista, leírhatod egy papírra is, amit utána elégethetsz. 
A lényeg, hogy add ki magadból. Segíteni fog, tényleg. 

Apró, mérgező titkok, ezer éve cipeled, még soha nem mondtad el senkinek. Tettek, gondolatok, érzelmek, nem voltak helyesek, bűntudatod érzel miattuk, de nincs akinek elmond, nincs akitől bocsánatot kérj, nem tudod, nem mered elmondani. Lehet más szemében banális baromságnak tűnne, vagy épp olyan szörnyű dolognak, hogy attól félsz nem nézne rád ugyanúgy ezután. Ezért csendben cipeled magadban, néha üres perceidben előveszed őket, rágódsz rajtuk egy kicsit, lelkiismeretfurdalsz, bűntudatot érzel, szenvedsz. Aztán, mivel úgy sem lehet vele mit kezdeni, félrerakod, hogy később újra elővedd. Ha változtatni lehetne a múlton, ezeken tuti változtatnál.

Ismerős? Neked is vannak ilyenek? Bűntudatgócok. Terhek, amiket cipelsz. Nem is gondolkodsz rajta, hogy miért viszed, hiszem olyan régóta veled vannak már. 5 perc önmarcangolásra bármelyik elővehető. 
De le is tehető. Keresd meg magadban a feleslegesen cipelt terheket, vizsgáld meg őket, valóban vinned kell még? Nem mondom azt, hogy ha a lelki terheket leteszed, azonnal testileg is könnyebb leszel. De az biztos, hogy könnyedebb, felszabadultabb, pozitívabb emberré válsz. És ez egy idő után az alakodon is meg fog látszani.
Hogy ezeket a terheket hogy teheted le? Erről holnap írok részletesebben. 

kép forrása: www.noiportal.hu

Feladni annyira könnyű, annyira egyszerű, eldönteni, hogy neked ez nem megy, hagyni az egészet a csudába. Visszatérni a biztonságba, az ismerős szokások közé, vissza a szürke hétköznapokba. Minek figyelni mit eszel, minek mozogni, hiszen nem is fogysz, vagy nem olyan ütemben, ahogy eltervezted.... Tényleg minek? 
Mélypontok, hullámvölgyek mindig vannak. Valamiért előbb utóbb rossz lesz, és olyankor külön erőfeszítésbe kerül tartani az elhatározásodat. Vagy épp olyankor visszatérsz a régi rossz szokásokhoz, borul minden. Akár fel is adhatnád. 
Tényleg feladnád? Tényleg nem lennél képes másképp élni? Tényleg a szokásaid határoznak meg? Azért mert most rossz? Igen, most rossz. Légy szomorú miatta, legyél dühös, csalódott, frusztrált, éld meg érzelmeidet, add ki haragodat. Akár hibázz, térj vissza egy kicsit régi szokásaidhoz, egyél ha szomorú vagy. Csak csináld tudatosan. Tudd, hogy neked most rossz, hogy emiatt mit érzel, hogy most bár sok egyéb választásod lenne, kajával fogsz vigasztalódni. De azt is tudd, hogy ez nem tart örökké. Ez nem azt jelenti, hogy most elrontottad és többé nem tudod jól csinálni. Nem jelenti azt, hogy béna vagy, hogy nem vagy kitartó, vagy hogy még ezt sem tudod megcsinálni. Ez mindössze annyit jelent, hogy most nem jó és most úgy döntöttél, hogy így vigasztalod magad. 
De jobban leszel és fel fogsz állni. És folytatod, ahol abbahagytad, mert vannak céljaid, amiért csinálod. Már nem kell az elejéről kezdened, csak visszatérni az új életedbe. Menni fog, ebben biztos vagyok. 
Ha mégsem, keress meg: ortelliandrea@gmail.com

Újabb hétfő, szép napot!
A mai nap különleges számomra, ma van a kisebbik lányom második születésnapja. Emellett pont egy éve döntöttem úgy, hogy változtatok az életemen, érte, értük. Mert értük van értelme vigyáznom magamra, hogy olyan életünk legyen, amilyet szeretnénk magunknak. Boldog és egészséges.
Állj hát rá te is a mérlegre, gondold végig az életed, és ha úgy érzed itt az idő, változtass!

Köszönöm az elismerést, mindig jól esik! Minden visszajelzés, minden "aha" élmény, aminek részese lehetek változásaitok során, hálával tölt el. de persze díjat is kapni is csodás dolog :)
Ezt a díjat pedig Pajkó Andreának a trendalelke.hu írójának köszönhetem. 

A Liebster Award vándordíjról:

Több országban is ismert ez a vándordíj. A lényeg: a díjat bloggerek adják bloggereknek, elismerésül a munkájukért, írásaikért. A díj célja, hogy a minőségi tartalmat szolgáltató, de még kevésbé ismert blogok egyre népszerűbbek legyenek és minél több ember megismerje őket. A díjhoz kérdések is tartoznak, amelyet a díjazott blog szerzőjének meg kell válaszolnia, így az olvasók jobban megismerhetik őt. Mindenki, aki ezt a díjat megkapja, tovább kell adnia az általa olvasott és jónak vélt blog tulajdonosainak (maximum 11 bloggernek), amelyet a saját blogján közzétesz a díjazott blog belinkelésével. Az írókat a díjról egy kommentben kell értesíteni az utolsó bejegyzésében.

Íme az interjúm, válaszom Andi kérdéseire:

Van-e kedvenc mottód, ami meghatározza az életedet, munkastílusodat?

"Amíg ki nem lehelted a lelkedet, lelkes vagy!" (Boér Tamás)

Tamás egy online előadását hallgattam, mikor kimondta ezt a mondatot, teljesen magával ragadott. Azt hiszem, ezt másképp nem is lehet, nem is szabad csinálni. Lelkekkel dolgozom, lélekből, lelkesedéssel. Persze nekem sincs mindig jó napom, nekem is vannak kételyeim, de ahogy tanítom is: hozz egy döntést és vállald érte a felelősséget. Akkor, miért ne dönthetnék úgy, hogy lelkes vagyok :)

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik blog indításán törik a fejüket?

Hogy hajrá!
A blogban az a jó, hogy bármikor elindíthatod, szabadon garázdálkodhatsz vele. Alkothatsz, de ha akarod el is rejtheted a világ szeme elől. Terápiás célra is kitűnő, nagyon sok blog azért született, hogy segítsen túljutni a szerzőjének egy problémán. De ne a nézettséget nézd, érezd magad jól benne, az sokkal fontosabb!

Hogyan mutatnád be a blogodat 160 karakterben?

Mennyi az a 160 karakter? Kötöttségekben sosem voltam jó :)

A Fogyókúrás Terápia célja, hogy beszéljünk egy létező problémáról. Hogy, bár mást mondanak, nem csak akaraterő kérdése a fogyás. Hogy létezik a stresszevés, az érzelmi evés. És hogy lehet változtatni. 

Milyennek látod magad 5 év múlva?

Majdnem ugyanilyennek :) Kiegyensúlyozottnak, sikeresnek, boldognak. Addigra már sokaknak segítettem, hogy megtegyék az első előtti lépést, meg az elsőt, másodikat és a sokadikat is. Mondanivalóm biztosan lesz még akkor is, talán még egy könyvet is írok :)

És a vándor díj következő nyertesei:
dobpergés.......

Érezd Magad Jól - Codrean-Mágyel Györgyi

Hordozz velünk! - Butkáné Kis Regina és Patik Réka

Gyereketető - Sárosdi Virág 

A kérdéseim pedig a következők:

Mikor gondoltad azt először, hogy az internet nyilvánosságával is megosztod a gondolataidat?

Miért ezt a témát választottad a blogodnak?

Mi volt a legkedvesebb visszajelzésed a munkáddal kapcsolatban?

Hogyan telik egy átlagos napod? Mennyi időt töltesz ebből a gép előtt?

Mit szeretnél, hogy másképp legyen 5 év múlva? 

 Van olyan, mikor egy nagy elhatározás elég, és meg tudod csinálni. Persze előtte fejben ilyenkor is készültél rá, agyaltál a témán, de végül egy nagy lendülettel teljesítetted a felállított cél. Teszem azt, fogytál 10-15 vagy több kilót. A probléma itt kezdődik. Lefogytad, kész vagy, most mi a teendő?

Ha ezt a blogot olvasgatod, akkor valószínűleg nem minden oké.
Ahhoz, hogy oké legyen, valamit változtatni kell, vagy neked kell változni? 
A két fogalom nagyon hasonlít mégsem ugyanaz. A változás gyorsabb, a lényed egészét érinti, látványosabb, de a visszaesés is ugyanolyan látványos, ami sokszor elveheti a kedved az egésztől. Változtatni lassabban, lépésenként és területenként lehet, apró pici lépésekkel, mikor megszokod, jöhet a következő. Kevésbé látványos, a folyamat tovább tart, de ha visszaesel, az sem lesz akkora világvége. 
Mivel nem vagyunk egyformák, mindenkinek más jön be, és minden életszakaszban más jön be. Van olyan, mikor egy nagy elhatározás elég, és meg tudod csinálni, persze előtte fejben ilyenkor is készültél rá, agyaltál a témán, de végül egy nagy lendülettel teljesítetted a felállított cél. Teszem azt, fogytál 10-15 vagy több kilót. A probléma itt kezdődik. Lefogytad, kész vagy, most mi a teendő? Ráállni egy egészségesebb étrendre, de azt nem folytathatod, amivel lefogytál, valami más kell. Itt könnyű elbukni. Elkezdesz "vétkezni" egy kis süti, egy korsó sör belefér, de ha már ez, akkor az is, és észrevétlen visszaállsz a régi életedbe. A felesleg pedig visszatér. Sokszor több is. Ilyenkor jön az önvád, hogy még ezt se tudom, megpróbálod újra, de másodjára sokkal nehezebb és kevésbé látványos, őrlődsz, végül beletörődsz, hogy te ilyen vagy. Pedig nem, nem vagy ilyen. 
Választhatod a változtatást is. Lépésenként, lassan. Tudatosan. Figyelve magad, a tested, a lelked, a szokásaid, az érzelmeid. Mindig aprókat változtatva, de kitartóan haladva a cél felé. Itt is könnyű elbukni, hisz közel sem olyan látványos az eredmény. Mert persze, már nincsenek falásrohamaid, nem eszel meg 3 tábla csokit egyszerre, mégsem fogytál. Nem. De nem is híztál. Egyszerűen csak még nem jársz ott. Ez ugyanis egy türelemjáték. Apró lépésenként, egyre közelebb a célhoz. A vége felé lesz könnyebb, ott lesz látványosabb. Ha elérted a célt, akkor pedig van mihez visszatérni, mert megtanultad a fokozatosságot. 

Lassan vagy gyorsan, változva vagy változtatva, de el kell kezdeni. Mert ha mindent úgy folytatsz, ahogy eddig csináltad, akkor minden úgy folytatódik, ahogy eddig történt. Híztál? Továbbra is hízni fogsz. Fogyni akarsz, állj neki. 
Ha kell, kérj segítséget. Keress meg. Beszélgessünk, térképezzük fel, hogy neked hogy a legkönnyebb. Melletted leszek, bátorítalak, ha kell, rámutatok a gyenge pontokra, de végig fogom a kezed, segítek. 

Személyesen, vagy skype-on? Az már csak a te döntésed.
ortelliandrea@gmail.com ide írj

De ha kell, kérj segítséget! :)