A tudatosítás lényege, hogy legyen előtérben az evés, a túlsúly, mint probléma. Ugyanis az elhízás sunyi módon szeret elbújni. Más problémák mögé bújva szeret láthatatlan lenni. Azt mondják a kövér emberek jókedvűek, hát nem tudom. Szerintem vannak jó kedvű emberek, súlytól függetlenül. A túlsúlyos embereknek viszont leplezniük kell egy csomó frusztrációt (maguk előtt is), erre a humor és a jókedv tökéletes. Mondhatni érett elhárító mechanizmus. 
De én most arra kérlek, hogy ne háríts, ne hárítsd el. Attól, hogy nem foglalkozol vele, még létezik a probléma. Tudatosítani kell, hogy megleld az elbúvó érzelmeket.

Épp ezért arra kérlek, hogy frusztrálódj. Frusztráld magad és akard a változást.
Állj rá a fürdőszobamérlegre. Ha nincs, sürgősen szerezz be egyet, mindegy milyet, csak legyen egy. Állj rá, minden nap, napjában akár többször is. Próbáld ki mennyit mutat a mérleg kora reggel üres hassal, délután felöltözve, jóllakottan, este tuslás után. Szembesülj azzal, hány kiló vagy.
Emellett nézz gyakran tükörbe. Otthon a fürdőben nézd meg magad alaposan. Ruha nélkül is. Keresd meg, ami szép. Bármilyen kicsi vagy nagy, lehet, csak egy kis hajlat, ami szipmi, kiindulásnak az is jó. Nézz tükörbe. Barátkozz az emberrel a túloldalon. Igen, így nézel ki, a többiek ezt az embert látják, mikor veled beszélnek. Nézd meg magad a kirakatokban, tükröződő felületen, bárhol és mindenhol.
Közben figyelj belülre is. Milyen érzés? Milyen érzés látni a súlyod? És látni azt a valakit a tükör túloldalán? Hogy érzel? Mire gondolsz? Jegyezd fel az érzéseidet és keresd meg a megbúvó gondolatokat.
Ha felbukkan egy mondat a semmiből, ami szíven üt, írd le, akár ide is, jegyezd le és gondolkodj rajta, fontos lesz.

A súlyodat pedig minden héten egy alkalommal, lehetőleg mindig ugyanakkor jegyezd föl. Legyen egy heti mérleged. A többi eredmény nem számít, csak tájékoztat. De legyen egy időpont, egy mérlegelés, hetente egyszer, amin figyeled a változást.